Vándorlás


Útjaim kanyarogtak pokol-kanyonokban,

Vagy a hőnek, légnek ballon kosarában

fellegeket simogatva siklottak

mintha mozdulatlanok lennének

Andok magas fennsíkjai felett,

Mosolyogva néztek utánunk

Szelíd, fehér gyapjasok

S csak azt vettem észre,

Hogy pokol és menny között

Királyi ludakkal vándorolok,

Hol az ékív első helyén

Hol az áramlat védelmében

Társaim mögött,

Vezettem, vagy vezetve voltam

Földi-égi utakon

Pokol és menny között!

Mindent megjártam,

Minden belém épült,

Mindenütt leszúrtam vándorbotom

De nyomában nem tört fel forrás,

Sosem tudhatom, hogy

Lesz-e és merre - holnapom.

Talán Ti sem tudjátok,

Talán nem gondoltok bele,

A pokol tornácán álltok

Vagy indultok csillagos mezőkön

-  mondhatnám; mi dolgom vele?

Talán annyi, hogy értem is

Nyúlhatna kezetek, mint egy vakért

A járda szigeten,

És mennénk szelíden egymást vezetve,

Hogy egyetlen bárány se tévedjen el

E végtelen világi  réteken!


Bp. 2014. március 1.