Telihold


Az ég medálja ragyogott,

Felhő-keblek közé csúszott

Ahogy elszakadt fényszalagja,

Füstcsíkok kapkodtak utána,

mit hideg ösztökélte kémények

Szája fújt füstölögve,

Egy csupasz ág szétzilálta

A hajnal festette képet.

Hideg pezsgő a pohárban,

Fotelba süppedve meleg szobámban

Köszöntöttem e tárlat-megnyitót,

Mi az égi képeknek szólt,

Mit minden hajnalban cseréltek

És én hálát adtam az égnek,

Hogy gyémánt kövét megmutatta,

Holnap talán a Marsra,

Arra a halvány rózsaszín kvarcra

Irányítja reflektorát,

De lehet, hamvadó gyertyák

égetik a csillag-csillár

Vibrálón rezzenő gyöngyeit,

A látvány-teríték fényűző,

- Nem kell hoznom a reggelit. 

 

Bp. 2017.február 11.