Novemberi éjszakán


Tüzet raktál a sírok között,
Bekormozta a jeleket,
Füstcsíkokkal kente el
Az évszámokat, a neveket.
Lángjait a kövek védték,
Fölé gótívet emelt kezed,
Óvtad gyér melegét őszi este,
Őrző – a  sírok felett.
A sírkő lett kemény párnád
A kormos véset arcodra tapadt,
hajnalra eggyé váltatok,
Így sirattad el a nevével
megdermedt, névtelen saját Magad!

Bp, 2015. november 12.