Miért nem hallgattunk...?


Te jobb életet választottál nekem,
Mint amit én jártam,
csodák útjain haladtam,
Ha olykor Rád akadtam.
Mostanság ha visszanézek,
keservesek a kérdések;
süket éjeken mért nem hallottalak,
miért haladtam Kos-fejemmel
falba ütközve mint a vak?
Türelmetlenség százszor mért vezérelt?
Kishitűség miért ostorozott,
Könnyelműség miért volt válasz
A „megmutatomra”, hogy született
vakmerőség, mi felülírt kínált jó akaratot?
Ilyen tájt már nehéz visszanézni,
– az idő nem fordítható –
mit megtettünk, az kísér a sírig,
csak a lyukas cipő javítható!
A zarándoklaton számtalan botlás,
Fel nem kínált kulacs az útitársnak,
Ott kísértenek majd, részei lesznek a
Számadásnak!
Ifjan ezekről nincs idő gondolkodni,
Játék, tanulás, munka, tánc és zenekarok,
Csak most a néma teremben
Hullanak rám a későn, nagyon későn
Érkezett válaszok!

Már a közelgő alagútnál visszhangzotok!

Bp. 2015. febr. 16.