Félálom


KJáték a szívvel az ésszel,
Azzal a csendesülő belső zajjal,
Mibe beleketyeg a hajnal,
S nagy jóindulattal életet ad.
Egyetlen reggel sem tudhatod
Ébredtél, vagy álmodat folytatod
Netán örökre benne feledkezel
Mert nem fogod fel, hogy menni kell.
De hová is, hisz ott vagy hol a végcél,
Mi felé születésedtől kezdve léptél
A valóság ez itt, vagy odaát,
A szíved ver, szellemeddel lát.
Itt élünk-e vagy az az élet,
Hol nem kötik gúzsba a létet,
E reggelen talán nem látod,
Be kell, hogy járd a két világot,
Vagy az összest, ha van még
Mielőtt borítékba tennéd
Egy este a döntésedet.
Te döntésed – tán azt hiszed,
De hajnalonként fogják kezed,
S hogy az út ezúttal hová vezet,
Ő mondja meg! Ő mondja meg!

Bp. 2017. február 11.