Elemek ringatásában - parton, vízen


Bőrömet átszőtte a nap fénye,

Tűje aranyhálót festett

Minden centiméterére,

Mintát alkottak közé

A hársfa levelek, rajtuk

Átszöktek az ezüst-veretek.

Feküdtem fénypáncélban

A türkiz víznek partján,

Horizont szélének

szélesre tárt karján,

Felhők résén ég-kék-szem

a tükröt pásztázta,

gyöngyház pikkelyeit

gyermekként vigyázta.

Távolban, közelben

minden remegett,

kettő közt  lebegtem

Sem a víz, sem a fagyökér

Nem eresztett;

fényhálónak hala voltam,

Szákjában lustán lubickoltam,

Nem vergődtem,

Nem szabadultam,

Végre békében,

Elemében voltam.

A gomolygó felhőben

megvillant a szempár,

túlparton felfénylett,

de néma volt egy villám,

szivárvány hídja leereszkedett,

a tó-felszín kettőzte a déli hangjelet!


(Balatonszéplak)

Bp. 2017.júl14.

 A suttogó