Egyiptom misztikus földjén

    (Beszélgetés a Varga házaspárral)



Egyiptom. A Föld egy országa, de még inkább egy fogalom. Egyiptomnak azt hiszem titokzatos vonzása van. Mintha puha, selymes homokja alatt a legerősebb mágnes mezők húzódnának.

Miért szeretne az emberek nagy többsége, életében legalább egyszer eljutni Egyiptomba? – kezdem e kérdéssel a beszélgetést a Varga házaspárral, akik kétszer jutottak el Egyiptom földjére, először 2008-ban, majd 2011-ben.

  • Már e kérdésnél három részre lehetne osztani a turistákat – válaszol Ferenc - az első csoport, aki főképp csak „kattingatni” megy, lefényképezni Egyiptom nevezetességeit, hogy el lehessen mondani, lám én itt jártam. E csoportnak inkább csak nyaralásról szól a látogatása, a tengerpartok valamelyikén; - a másik csoportba azok tartoznak, akiket a történelme is érdekel, s a nyaralás mellett végigjárja az ország nem mindennapi történelmi nevezetességeit is. A harmadik réteg aki a spirituális oldaláról nézi meg a látnivalókat, műkincseket, a kultúrát, Egyiptom szellemiségére, mágikus tanításaira kíváncsi, amit pár ezer évvel ezelőtt műveltek e földön.

  • A jelenleg ismert történelem legrégibb – általunk ismert vagy épségben fennmaradt emlékei Egyiptomban vannak. Az érdeklődő emberek azt gondolhatják, hogy a minél régebbi korok tudásában, amit nem formált a maga képére, abban a saját boldogulását, megvilágosodását keresi.

 Tehát két alkalommal jutottatok el Egyiptomba? Visszatekintve Ti melyik csoportba sorolnátok magatokat?

  • Igen;  2008-ban, első utazásunk során  turistaként Hurgadán voltunk, de meglátogattuk az „általános” látnivalókat, mint  Luxort vagy a Piramisokat is.

Az utazási iroda telepített vezetője nagy mértékben meghatározta az első úton történteket; - Hurgadából mentünk Luxorba, végig felvezetéssel, biztonságiak kísérték az út teljes szakaszán a turista-buszok konvoját. Meglepő volt, hogy ennyire vigyáztak ránk! Ez logisztikailag is megdöbbentő volt. Minden hídnál fegyveres őrök álltak, fegyelmezetten. A második út során ez egyedül Abu Szimbel felé volt, amikor Asszuánból Abu-Szimbelbe tartottunk. Ezúttal  máshol már  nem kísértek!

Mindkét utunkon azt tapasztaltuk, hogy az idegenvezetők nem jöhettek be (?) a történelmi helyekre mint pld. a Királyok völgye. Ez annál inkább érthetetlen volt,  hiszen mint kísérők ők adhatták volna a legtöbb  infót, - nem értettem ezt a helyzetet.


A  második útra 2011-ben került sor. Ekkor egyáltalán nem állt szándékunkban utazni. Egy ezoterikus iskola vezetője megkeresett minket, s ő viszont nagyon akarta, hogy velük tartsunk ezen az úton. Azt mondta, „most menni kell, mert; - „Egyiptom hazahívja az övéit!” Mi 2008-ban úgy láttuk, hogy ez csak a kövek földje, még a Királyok völgyében is kövek vannak, holt kövek, nem vágytunk arra, hogy az egyiptomi utazást megismételjük. Ezzel a kifogással érveltünk többek között. Az iskola vezetője azt mondta, ez nem így van, reméli, hogy ezúttal másképp fogjuk látni!


A kételyek több hónapig tartottak; - valóban  „az övéi” vagyunk-e? (Mármint Egyiptomé – ahogy az iskola vezetője mondta?) – Valóban van-e közünk hozzá? - Hogy oldjuk meg az utazást anyagilag, hiszen magánút volt, nem szervezett, fél évvel korábban már meg kellett venni a repülőjegyeket.

  • Véletlenek szerencsés összejátszása folytán megszereztük a repülőjegyet, hétfőn utaztunk és nekem szombaton még vizsgám volt  az egyetemen – meséli immár Krisztina. Nehéz vizsgám volt, de sikerült, s azt mondták, hogy megérdemlem a Piramisokat.

A csoport, az utazás előtt nagyon komoly felkészülésben részesült egyiptomi ismeretekből. Szinte minden részletre kiterjedően foglalkoztak az ókori Egyiptom szokásainak megismerésével, mint a korabeli étkezés, földművelés,  írás, vagy a hieroglifákkal, hogy felismerjék a jeleket ha találkoznak velük. Mi ezeken a felkészüléseken még nem tudtunk részt venni.

Egyedi útvonalat készítettek elő erre az utazásra, ennek alapja az egyiptomi templomok tematikus felkeresése volt.

Kairóból Asszuánba repültünk, s onnan indultunk felfelé. A Phila-i templomhoz mentünk napkeltére, ez volt az első templom együttes amit felkerestünk a Piramisok után. 

  • Ennek a helynek az volt a különlegessége, hogy Kriszta  rövid időn belül megtalálta azokat a helységeket, amelyek a legerősebb energetikai helyek voltak – jegyzi meg Ferenc.
  • Találtam egy kamrát, amihez úgy éreztem, hogy közöm van; vezetőnk azt mondta, hogy ez beavató-fülke, - fejezte be Krisztina a Philai emlékezést.

A Piramisban tett látogatás  után izomlázunk volt.  A Philai Ízisz templom a nőiség megtestesítője. Női princípium;  - erre az energiára tehát meg is jött a hasi görcs, - ahogy II. Ramszesz sírjánál  a fejgörcs!


Érzelmileg, szellemileg
 ez  az út a „fájdalomról szólt”!


Az iskola vezetője, - aki egyben utunk vezetője volt -  el is mondta az utazás elején: „Tudatossági, befogadási szinten komoly beavatás lesz” – így indultunk hát. – Mi nem tudtuk, hogy készek vagyunk-e erre – ez is a bizonytalansági tényező oka volt; - „mindenkinek változást fog hozni ez az út, ahol egy beavatási sorozat  részesei leszünk”  - természetes, hogy tart az ember az ismeretlentől, amikor nem tudja, hogy  mi vár rá!

A „fájdalom” a bennünk lévő energetikai blokk feloldása, kioldása volt! Azért volt, hogy ne felejtsük el amit átéltünk; - ez olyan mint a lovagi beavatás pofonja, hogy soha el ne felejtse a beavatását a lovag – teszi hozzá Ferenc.

Asszuán után Abu Szimbelbe mentünk.

Mindezek után nagy alvás – behajózunk. /végre csend – írom a naplómban folytatja Krisztina, s felolvassa a naplórészletet: „Most épp kabinomban fekve írok, miközben alattam a Nílus szelíden folyik és tudja, hogy én is ide tartozom, befogadott! Egyiptom

Visszafogadott, megbocsátott. Remélem segít emlékezni mindarra, amit egyszer régen már megtanított, segít abban, hogy hazatérve elkezdődjön az új életem, megszületve az új világra, az új dimenzióba!”

  • Miért volt ez fontos? Kérdem

A Nagy Piramisbeli élmény miatt; - ennek  is egy részletét felolvasnám a noteszemből – mondja. -  „A fal sugárzik, szív magába. Átadom neki magam? Rájövök a Születés most fog kezdődni, kifelé menet. A Királykamra az Anyaméh – a „csatorna” Az erő kezd nyomni, egyre több a be- és kivonuló és egyre kevesebb a levegő.” Rosszul érzem magam. Félek a visszaúttól, az újjászületéstől! Kényszerít valami, hogy menjek ki gyorsan, de nem tudok. A japának elzárják az utat. Pánik van.

A felsőbbrendű én legyőzi a pánikot. Tudatos légzés, önfegyelem /parancsolok magamra!  Elindulok kifelé a szűk alagúton, majdnem guggolva és jönnek – jönnek szemben. Mindenem fáj, főleg a lábam, kapaszkodni, tartani magam, alig férünk. A fejem mindig beverem a sziklába, mindig ugyan ott. Nem kapok levegőt, a pánikot felváltotta a „csakazértis” érzés,  nem hagyom magam!  Mikor eljutottam idáig, véget ért a szilafolyosó, kijutottam – újjászülettem!

  • Így kapcsolódik a két születés érzés!

A megbocsátáshoz pedig úgy hogy; „Elválasztották a szellemit a földitől, s megfosztottak a szív-rezgésétől” – ezt kellett megbocsátania – válaszolja Kriszta!

  • Más-e egy nő érzése, élménye, eltérő-e  – kérdezem Ferencet; Te hogyan élted meg ugyan ezen helyszínek hatását?

  • Az én érzéseim inkább az erő és a monumentalitás irányából jöttek, vagy mutattak, például a Piramisban – az építészet – külső és belső – csodálatát hozták! A Piramisban az Univerzum hatalmas erejét éreztem! Philaban én a nőies energia könnyedségét, légiességét éreztem, - energiamozgást.

Mi is készültünk erre az útra egy évig, így fogékonyabbá váltunk az érzékelésre.

Erős késztetés volt, hogy a magunk rituáléját elvégezzük ezeken a helyeken.

  • Milyen rituálé volt ez, ha megkérdezhetem?
  • Áldozatot mutattunk be a négy égtáj felé!
  • Ez csak a kettőtök rituáléja volt, vagy a csoporté?
  • Csak a kettőnké! – mondják szinte egyszerre.