Beszélgetés Ipach Ildikóval


A 8 kérdést Ipach Ildikó geográfusnak

feltette:  Bodó Csiba Gizella

 

2009-ben ünnepelte 100 éves évfordulóját a Magyar Egyiptológia.

Előadások, kiállítások voltak ez alkalomból több helyszínen.

2009. áprilisában a Magyar-Egyiptomi Baráti Társaságnál Neked is volt egy emlékezetes előadásod, diavetítéssel kísérve  Gilf Kebirről és Almásy felfedezéséről.

 

A közel két  órás   előadásod a filmkockákkal elénk vetítve nagy hatást tett rám. Gyönyörű, izgalmas fotók olyan helyekről, melyekre nem jut el a hétköznapi turista.

Ezt követően jutottam hozzá a három fejezetből álló video-sorozathoz:   "Varázslatos Egyiptom"  I.- III.  Visszafelé a történelemben címmel,  és az "Utazás az ókori Egyiptomban" II. részhez.

Nem nehéz volt kikövetkeztetni, hogy többször jártál Egyiptomban, bár nem vagy egyiptológus.

 

Ezért számtalan kérdés izgatott,  néhányat e riportban tennék fel, hogy megismerhessék a MEBT honlap olvasói, s az érdeklődők is:


  1. Miért éppen Egyiptom?

    - Több ok is volt, ami középiskolás koromban felkeltette az érdeklődésem Egyiptom iránt. Az első ilyen a „Világjárók”  - mely a Gondolat Kiadó könyvsorozata volt.  Egyiptomot bemutató könyvében találkoztam egy fekete-fehér képpel, melyen Tuthankamon kanopusz edényének fedele volt látható.  Ebbe a képbe beleszerettem. Ekkoriban régész szerettem volna lenni.

    Létezett akkoriban a Világ Ifjúsága c. újság, melynek révén levelezni lehetett más országok fiataljaival. Engem Japán, India és Egyiptom érdekelt.  Egyedül Egyiptomból nem jött válasz, pedig a levelezés nagyon fontos volt számomra. Válasz nem jött, de jött a gondolat, hogy majd meg kell nézni ezt az országot.  A harmadik indíték:  l972-ben átrendezték a Szépművészeti Múzeum Egyiptom-i kiállítását, s a számtalan látnivaló után szintén egy Tuthankamon könyv, valamint Dr. Varga Edit előadásai  indították  el a fantáziámat és érdeklődésemet Egyiptom iránt.


  2. Hány alkalommal jártál Egyiptomban, s mi szerint választod az úti  célokat?

    - Nem is számoltam. Minimum 16 x.

    Egyetem után dolgozni kezdtem, s keresni egy olyan utat, melyben feltétlenül szerepel Abu Szimbel. Találtam egy ilyet, az Expressz Utazási Iroda szervezett egy 16 napos utat, amiben végre Abu Szimbel is benne volt. Luxorba találtunk egy inspektort, aki ráadásul két napot szánt rám és elvitt Karnakba (ami ma az Open Air néven látogatható, akkor még zárt terület volt) és a nyugati parti sírkamrákba:  A két Új-birodalmi nemesi sír Der el Medinében meghatározó élmény volt számomra.

    1977-ben ismét Egyiptom volt az úti cél, hetvenhét éves nagymamámnak mutattam meg Kairót és környékét

    1983-ban már a Sinai-félszigetre is el lehetett menni,  tehát ez egy újabb út volt. Barátaim javasolták, és akkor „maszelkoltunk” is s taxival megnéztük – Luxor és Asszuán között Esna, Edfu és Kom Ombo ptolemaiosz templomait

    1987-ben meghívást kaptam, s egyedül vágtam neki a 28 napos útnak, Fajumba,  a Kopt Kolostorokba Vadi el Natrunba. (igaz, mire őszre összejött a pénzem, barátaimat „hazarendelték” , így gyakorlatilag magamra voltam utalva).

    A Nyugati Sivatag érdekelt. Találtam egy 1982-es National Goegraphic számot a Nyugati Sivaragról – beleszerettem.

    Az ELTE TTK  tudomány-szervezője voltam akkoriban. Megkerestem Kákosi professzort, akitől rengeteg segítséget kaptam.  Akkorra már út épült, autóbuszok jártak az oázisokba, de turista szinte egyáltalán nem járt arrafelé, kivéve német oázis-romantikázókat.  S én minden segítséget megkaptam az Abbasseyán, a Ministry Depertment of  Egyitian Antiqiutities  A . Ez rendkívüli volt.  

    Farafrában a sejk is fogadott.  Ittam a forrásvizet, ettem a gyümölcsöket, és  semmi bajom nem lett.  A faluban összesen öt gépkocsi volt, amelyik ködött, az oázison kívül volt, így két motorral, a helyi iskola angol tanára segítségével eljutottam a Fehér Sivatagba. ( 40 km Farafrától!)

    Thébában olyan sírokat sikerült megnéznem az inspektor segítségével, ahová egyáltalán nem mehettek látogatók, hála Kákosy professzor úr ajánló levelének.

    1990-ben ismét egyedül vágtam neki, s megtisztelő volt számomra, hogy Kákosy professzor  úr személyesen „csak nekem” megmutatta Dzsehutimesz sírját és elmondta a történetét.

    S egészen fantasztikus volt, hogy fotózhattam Alberto Silliotti olasz fotós mellett/után! Odamehettem azokba a sírokba, amit számára kinyitottak.

    1992-ben ismerkedtem meg Dr. Pécsi Ágnes egyiptológussal, aki akkor egy izraeli  utazást szervezett, majd 1994-től már szervezője voltam a Szikomor Alapítvány egyiptomi programjainak. Ezek mind olyan utak voltak, melyeket nem szerveznek a „hétköznapi utazó- turistáknak”, ókori színhelyek, sivatagi oázisok,  vagy mint a Dahsuri piramisokhoz, ahová 1994-ben még csak egyéni pecsétes irattal lehetett eljutni.

    Majd jött az „Almásy nyomában”  utazás.
    Ez a 16. utazásom volt Egyiptomban.


  3. Mi az ami kiemelkedően más ebben az országban, mint azok sokaságában ahol szintén filmeztél, fotóztál?

    - A SIVATAG  - az, ami más!


  4. Mit jelent a természet-fotózás számodra?

    - Színeket, formákat, fényeket.
    A felszíni formákban meglátni a keletkezésüket, mint tengerből a sivatagot, ezek a csodálatosak. 


  5. Van egy olyan arab mondás, hogy "Minden fél az időtől, az Idő fél a Piramistól"  - Neked mi a véleményed az Idő és a Piramis kapcsolatáról?

    - Az Idő és a Piramis összefüggésével nem foglalkozom.